Nincs különösebb oka, de már második napja tisztára idegbeteg vagyok. A legkisebb apróság miatt is felhúzom magam egy pillanat alatt, és még csak levezetni sem tudom - eltekintve a napi fizikai munkától. Ma már szegény Squire-re is rákiáltottam. Persze magyarul. Az meg csak nézett rám bután, ahogy szokott. A vadiúj fülhallgatómat sikerült ügyesen hozzácsukni a kocsiajtóhoz, úgyhogy fuccs neki. Tudtam én, hogy kellett volna tartalékot hozni! Az imént vágtam magam fejbe sajátkezűleg a szekrényajtó sarkával, úgyhogy ez szó szerint is felteszi a koronát a napomra. Most jöhetne jóanyám a nagykéssel, hogy lelapítsa a bumpszlimat. Lehet, hogy most nem is sikítanám olyan hangosan, hogy "ne ölj meeeeeeeeg"! Na, irány a konyha, forró tepsik, éles kések, daráló, egyebek.

Amúgy minden pöpec.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.