Nohátakkorkéremszépen. Változatlanul elképesztő teljesítményt nyújtok a munkahelyemen, így rövidesen (ami - mivel ez itt ugyebár Írország - még hónapok kérdése lehet) előléptetés vár rám. Még meg kell birkóznom némi személyzeti, készpénzes és papírmunkával, továbbá felügyelet nélküli műszakokkal, amikor egyedül kell megoldanom nyitást-zárást, felmerülő problémákat, és a sötétkék uniformist felváltja egy világoskék. A vicces része az lesz, hogy a munkatársaimnak nem vagyok felettese, mégis nekem kell majd osztogatnom a feladatokat.

Minden egyes alkalommal, amikor szóbeli dicséretben részesítenek, vissza kell fognom a kitörni kívánkozó röhögést, hiszen ez egy gyorsétterem, amiről szó van, nem a NASA, de hát "vegyes képességű" kollegákon és vezetőkön már bőven megedződtem a főiskolai évek alatt. (Ami nem jelenti azt, hogy ne forrna föl az agyvizem fél másodperc alatt az emberi hülyeségeken.) Szóval, rém büszke lehetek mind a munkahelyemre, mind a karrieremre, ami a jövőben vár rám. No de éhes ember nem válogat, nem igaz?

Zenei aláfestés a továbbiakban hallható.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.