Múlt héten igazán nagy fába vágtam a fejszémet egy dél-nyugat-írországi kisebb körúttal. Először is a mostanában magányos, ezért túlzottan ragaszkodó Squire adta fel a leckét, aki pakolás közben betelepült a csomagtartóba, 20 perc kérés, parancs, rimánkodás, fenyegetés nem hatott rá. Végül becsuktam a sötétbe, amitől jobb belátásra tért, és nem győzött elég gyorsan távozni. Ehh, buta jószág.

A faluból Galway-Clare-Limerick-Kerry megyéken át közelítettem meg úticélomat, Corkot.

A gyors autóút helyett az út egy részét kitérőkkel, másodrangú, gyönyörű tájakon vezető utakon tettem meg. Nem bántam meg a dupla időt és benzinköltséget, a lélegzetelállító látvány bőségesen kárpótolt. Egyetlen bánatom, hogy vezetés közben nem állhattam neki fotózni a helyenként egysávosra szűkülő, kanyargós hegyi utakon, így csak emlékeimben rögzült egy-egy idilli táj.

Egy éjszakára Tralee-ban szálltam meg. A megyeszékhelyen rendezik a Tralee rózsája (Rose of Tralee) fesztivált minden év augusztusában. A fesztivál egyfajta verseny, amelyben részt vesznek az ország hölgyei, illetve ír származású, de külföldön élő jelentkezők. Közülük kerül ki a legnyájasabb (nem feltétlenül a legszebb) Tralee rózsájaként.

Másnap felkerestem a Killarney-i Nemzeti Parkot. A több mint 10 ezer hektáros területen apátság, kastély rom, gyönyörű park, hegyek-völgyek, egy vízesés (Torc) és három csodálatos tó (Leane-tó, Muckross-tó és Felső-tó) található. A parkon belül lovas kordén kerültem egyet (mert itt ez a klasszikus, bár nem túl takarékos módi), dolgom végeztével pedig Rubyval kerültük meg félútig a parkot, meg-megállva néhány kihagyhatatlan kattintás erejéig.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.