Tegnap meglepődve nyugtáztam, hogy újabb társasággal gyarapodott a szomszéd telek. Úgy tűnik, hogy három év falusi idill után már a városban sem lehetek meg bárányok nélkül, ugyanis a csacsi mellé csaptak egy kisebb, báránykákból és anyajuhokból álló nyájat. :)

A báránykák elég viccesek a kis szarvacskájukkal, meg ahogy botorkálnak az anyák mellett, de szegény csacsi magánya továbbra sem enyhült, ugyanis a birkák félnek tőle, és mindig elszaladnak az útjából. A szívem majd megszakad érte. Vittem neki csemegét és kicsit sikerült is összebarátkozni. Donkey Jote nagyon szereti az almát, hagyta, hogy készítsek pár közeli képet is, és szívettépő szamárbőgést hallatott, amikor végül otthagytam a kerítést.

A szobámból szoktam néha figyelni a kinti történéseket, és úgy látom, hogy a kisbárányok érdeklődést mutatnak a csacsi iránt. Persze tudom, hogy cimborák sosem válnak belőlük, de remélem, hogy jól meglesznek a közös telken.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.