Éppen fél éve vagyok Írországban. Ha Koncz Zsuzsa lennék, nekiállhatnék a rohanó időhőhőről dalolni. Helyette annyit mondhatok, hogy tavalyi döntésem életem eddigi legjobbjának bizonyult ez alatt a hat hónap alatt. Nehéz volt persze elhagyni a megszokott helyeket, ízeket, jó barátokat, és igen kemény volt a tél Dublinban, de most (igen, még mindig) jól érzem magam a bőrömben ebben a kis falucskában. A helyiek befogadtak, beleszámolnak a populációba, most már én is vilidzs pípöl vagyok vagy mi. :D

Arról persze nem volt szó, hogy itt is harminc fokok lesznek... Hihetetlen, de már harmadik napja kánikula tombol. Erre nem voltam felkészülve ruhatár-ügyileg, a helyiek pedig láthatóan napszúrás-ügyileg... Meg ugye a nagy hőségben könnyen megszomjazik az ember... Még a rutinosak is becsiccsentenek ezekben a napokban. Amit elég vicces látni. Kábé úgy közlekednek, mint a Sivatagi show-ban a majmok és egyéb állatok, miután jól betintáztak valami erjedt gyümölcstől. És a színük is olyan, mint a tálalásra kész homáré.

Ha már a homárnál tartok... hamár homár... Az eleven homár sötét szürkés-barnás árnyalatú. Aztán élve megfőzik, vagy az ollóit letörik, kettévágják és tepsibe teszik még mozgó végtagokkal, és bepirosodik. Igen, szegények tényleg élnek az elején. Meg a kagylók is. Néha nem tetszik, hogy épp tengeri kajákra szakosodott étterem konyhájában dolgozom... És tudtátok, hogy a halakban férgek élnek? Brrrrr. Szóval ami engem illet: spagetti és csirke.

Univerzális voltomat tovább erősítettem a főnököm tudatában miután néhány alkalommal kisegítettem a felszolgálásban is. Ja, és el tudok készíteni egy fullájris reggelit is, szóval kiskukta is vagyok. Továbbá kiérdemeltem a Frau Cabbage megszólítást, mivel a turistacsoportok ebédjeinél én adagolom a káposztát a nemzeti eledelnek számító bacon and cabbage összeállításból (a főnököm pedig folyékonyan beszél németül). :) És én vagyok az, aki mindenre emlékszik, mindenről tudja, hogy hol lelhető fel. És néha jólesik, ha megemlítik milyen nagyszerű is ez a tulajdonságom - a brilliáns angolom mellett. :)

Van egy új lány, aki heti pár alkalommal eljön besegíteni, de változatlanul nem alakult ki, hogy mikor akad egy szabad napom (valójában hetek óta max néhány szabad órám van itt-ott napközben). Ma viszont szabad az estém, úgyhogy irány a sörkert! (Na persze! Lényeg, hogy mindkét kocsma előtt van három-három asztal. Talán odaférek valamelyikhez.)

Möpi meg biztos ezt sem olvasta, mer' neki ez hosszú bejegyzés...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.