Az elmúlt két napban kint létem első hullámvölgyén igyekeztem túl lenni. Valahogy tegnap estére lendületemet vesztettem, kijött rajtam az eleddig sikertelen állás- és albérletkeresés. A lány nagyon megértő volt, tapasztalta éppen elégszer a saját bőrén, hogy milyen érzés egy új országban próbálni megvetni a lábad. Szóval nem kellett kényszerből valami borzalmas helyre beköltöznöm, maradhatok pár napot. Persze emiatt rémesen furdal a lelkiismeret.

 

Egyébként tegnap voltunk moziban is (bánatomra nem a Twilightot néztük, hanem a Four Christmases című vígjátékot). Háromemeletes mozi - mozgólépcsővel, több mint 20 vetítőteremmel, VIP termekkel, ahol szeparált boxokban, külön hang- és képvezérléssel és felszolgáló személyzettel teszik „elviselhetőbbé” a full-extrás moziélményt. Az épületben működik játékterem, fagyizó (fagyit lehet vinni a vetítőterembe is), bár, vannak mozgássérült helyek, beengedik a segítő kutyákat, van angol feliratos vetítés a siketeknek és nagyot hallóknak, a vakok és gyengén látók pedig kérhetnek a pénztárban fejhallgatót audiokommentárral. Természetesen ki is lehet bérelni a termeket. Külön teremben nézheted meg a legújabb hollywoodi sikerfilmeket – akár magánszemélyként is. Mondjuk otthon is simán előfordul, hogy egyedül vagy az előadáson, és még külön pénzt se kell fizetni érte. Csak enyhén szólva más a szituáció! Ezen kívül még 3 mozi van Dublinban egyébként.

 

De hogy a jó hírt se felejtsem el: ma este megtaláltam az eszményi albérletet! :) Nem tökéletes, mert nem lesz saját szobám, de ezen kívül annyira stimmel minden, hogy ugrálni tudnék örömömben! (Őszintén megvallva egy kicsit ugráltam is mikor eljöttem.) Szóval, biztos kikötőt találtam a Custom House Harbour egyik lakásában. Harbour, vagyis kikötő. És valóban: az ablakok előtt, az erkély alatt (magasföldszint) egy csónakkikötő van! Víííííííííz! Értitek? A reggeli kávét egy „saját tavacska” csobogását hallgatva fogom majd elkortyolni. :) Totál fel vagyok dobódva!

 

A lakásban lakik két brazil fiú (Rodrigo – Csibi és Antonio - Ádi) és egy koreai lány (Yumni talán). Egy ausztrál csaj (Karen) költözik ki kedden, az ő helyére megyek. Mind a négyen nagyon rokonszenvesek, szimpatikusak, aranyosak. Korábban bevált már a két fiú-egy lány felállás (na jó, a lánytól talán eltekintve…). A lányoknak saját fürdőszobájuk van, parányi ugyan, de zuhanykabinos! A konyha ideális a főzőcskézéshez, közös kajákhoz, a nappali a társasági élethez. Irtó kényelmes az ülőgarnitúra, van tévé (!), és az erkélyen lehet barbecue-partit csapni (itt nem dívik a szalonnasütés, na). És az mondtam már, hogy az egész lakás a vízre néz? :)

 

Fergeteges jókedvemben ünnepelni támadt kedvem. Vettem dájet kókot, nem egészen dájet jégkrémet, felbontottam egy babkonzervet (itt mindent, de MINDENT babbal esznek) és megnéztem egy jó kis Dr. House epizódot a laptopon.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ünnepi főfogás. Virsli is volt benne. Hogy ismét klasszikust idézzek: úgy néz ki, mint egy halott baba ujja. És az íze is olyan. Böööö.

  

Most még túl eufórikus állapotban vagyok az elalváshoz, úgyhogy valamit még nézek. És ha nem felejtem el, akkor holnap összegzem az albérletkeresési tapasztalatokat is.

Amúgy meg tele a hócipőm, hogy sose akarja behozni az új bejegyzést oldalt ez a TETŰ!!!