Egyébként hiába ír az egész ország, nincs egy árva papír-írószer bolt sem a környéken! Ezek max text message-eket írnak! Meg kellene ide valami DC-szerű is, hogy lehessen jó minőségben nyomtatni, fénymásolni... (He-he-he MontázsMűhely!) :D

 

Gyártottam önéletrajzokat, kísérőleveleket, e-mailben jelentkeztem a szóba jöhető ajánlatokra, aztán bementem a központba (mármint az 1-es körzetbe itt északon). Betértem nyomtatni a netes helyre, ahonnan először életjelet adtam múlt pénteken. Valószínűleg indiai a csávó, aki mindig ott van (sajnos egy szavát sem értem). Akárcsak az első alkalommal, most is behalt az a gép, amihez odaültetett, hiába no, a személyes kisugárzásom procidöglesztő (vagy fene se tudja mi hajtja ezeket…). Látta, hogy miféle papírokat nyomtatok és közölte, hogy az álláskeresés unalmas téma. Jó neki, napi 12 órában egy viszonylag mozgalmas, ámde kimondottan hideg lyukban üldögél és számolja az eurókat az eltöltött órákért. (Voltam egy másik helyen is vasárnap, ott kínaiak vannak, tele van lövöldöző fiatalokkal a két szint, és dögmeleg van. Az első gép ott se akart működni, a második pedig 20 perc elteltével mondta be az unalmast. Jó, hogy vettem ezt az usb-s mütyürt – annak ellenére, hogy ezzel is vannak azért bibik néha.)

 

Bementem két helyre a szépen összekészített ’ajánlom magamat’ csomagommal, és megkérdeztem, hogy ki a személyzetis. Az első helyen rövid magyarázat után adtak egy borítékot, hogy abba tegyem amit akarok, majd átadják az illetékesnek, a másik helyen viszont walkie-talkie-n hívták a biztonsági őrt, mert hogy mi célból akarok én ilyen információhoz jutni? Tök röhej, tényleg. A kísérőlevélben elvárják, hogy a nevükön szólítsa őket a jelentkező, de lehetetlenség kinyomozni, hogy ki az illető. Szóval miután közöltem az összecsődült társasággal, hogy nyugi, csak itt akarok dolgozni, mosolyogva átvették a papírjaimat. Mára is megvolt a szórakozásom. :)