Naszóval. A lakótársam teljesen normális nő. Nagyjából egyezik az ízlésünk zene és filmek terén, ami hatalmas pozitívum. Együtt riszálunk a 80-as évek slágereire a konyhában vagy a kocsiban, és osztozunk a nappalin a romantikus vígjátékok és könnyedebb darabok alatt. Egyedül a sötét oldalammmal vagyok egyedül, ergo vele nincs horroron rettegés, sci-fin agyalás vagy fajsúlyosabb zenehallgatás. Neki viszont van egy világos oldala, ami igen távol áll tőlem. A feng-shui szakáskönyv még hagyján, de a házat szélcsengők és porcelán angyalok szállták meg. A tűzhelyen, az ablakpárkányon, az erkélyen, a falon, mindenhol kis szárnyas puttókba botlom. Ez persze nem feltétlenül rossz, mégha mégoly szokatlan is számomra...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.