Bizony, múlt héten éppen ezekben a percekben szálltam fel a repülőre, ami a Zöld Szigetre repített. Korai lenne még következtetéseket levonni, de egyelőre nagyon jól érzem magam itt. Viszont az is igaz, hogy amíg nincs munkám, addig csak turista vagyok. Egy turista, aki spórol és nem ül fel városnéző buszokra - pedig van esti járat is: Ghost tour. Tudtátok, hogy Bram Stoker Dublinban született? A legjobb helyre jöttem a vámpír-mániámmal. :) Lényeg a lényeg, várat még magára a vidék felfedezése.
Ma kipróbáltam a mosógépet. Van benne szárítóprogram is, ami őszintén szólva kicsit megviselte a ruháimat. Sebaj. Miközben a gép óriási zajjal dolgozott, meglepetésemre csengettek. Megismerkedtem a főbérlővel, aki kiadta ezt a lakást. Hozott három éjjeliszekrényt meg éjjeli lámpákat. Olyan szép magas srác volt, rögtön meg is kértem, hogy a folyósói villanykörték egyikét cserélje ki a kiégett szobaival. :P Váltottunk néhány mondatot, és szerinte Dublin az ország legcsúnyább része. Van benne valami, bár a gyönyörű tájakat eddig csak könyvekben és filmekben láttam... Wicklow hegység nemzeti park? P. S. I love you rémlik valakinek? Hmmm? De jó lenne, ha szembejönne Gerard Butler. Vagy Jeffrey Dean Morgan gitározgatna valamelyik pub-ban (bár ő amerikai, úgyhogy az sajna még kevésbé valószínű). Egyébként nagyon jó a zenei kínálat! A tegnapi újságban csomó koncert hirdetés volt, leesett az állam!
Mint kiderült, a lánynak (akinél lakom) ma van a születésnapja. Elmentem valami ajándékot nézni, és egy roppant praktikus 8 részes üveg tárolóedény + fedél készlettel tértem haza. Remélem, hogy örülni fog neki. Jól jön a háztartásba, az biztos. Ezen kívül sikerrel teljesítettem az izzó és boríték utáni hajtóvadászatot, továbbá a kínai netkatlanba is betértem. Szerencsére ők olcsóbban és jobb minőségben nyomtattak, mint az indiai muki, aki ma szomorú kutyatekintettel figyelte ahogy elsuhanok a kirakat előtt és nem örvendeztetem meg jelenlétemmel. Egyébként nem tudom milyen szövegszerkesztő program van azokon a gépeken, de elbénáztam vele egy darabig mire megtaláltam a nyomtatás parancsot.
Most hozzá is látok a borítékolásnak.
Ó igennnnnn, ismét hozom a formám: beléptem a szobába, felkapcsoltam a lámpát és… kiégett az izzó. Miért mindig velem történnek ilyenek?! Na mindegy, legalább holnapra is marad intéznivaló: villanykörtét keresni.
Egyébként hiába ír az egész ország, nincs egy árva papír-írószer bolt sem a környéken! Ezek max text message-eket írnak! Meg kellene ide valami DC-szerű is, hogy lehessen jó minőségben nyomtatni, fénymásolni... (He-he-he MontázsMűhely!) :D
Gyártottam önéletrajzokat, kísérőleveleket, e-mailben jelentkeztem a szóba jöhető ajánlatokra, aztán bementem a központba (mármint az 1-es körzetbe itt északon). Betértem nyomtatni a netes helyre, ahonnan először életjelet adtam múlt pénteken. Valószínűleg indiai a csávó, aki mindig ott van (sajnos egy szavát sem értem). Akárcsak az első alkalommal, most is behalt az a gép, amihez odaültetett, hiába no, a személyes kisugárzásom procidöglesztő (vagy fene se tudja mi hajtja ezeket…). Látta, hogy miféle papírokat nyomtatok és közölte, hogy az álláskeresés unalmas téma. Jó neki, napi 12 órában egy viszonylag mozgalmas, ámde kimondottan hideg lyukban üldögél és számolja az eurókat az eltöltött órákért. (Voltam egy másik helyen is vasárnap, ott kínaiak vannak, tele van lövöldöző fiatalokkal a két szint, és dögmeleg van. Az első gép ott se akart működni, a második pedig 20 perc elteltével mondta be az unalmast. Jó, hogy vettem ezt az usb-s mütyürt – annak ellenére, hogy ezzel is vannak azért bibik néha.)
Bementem két helyre a szépen összekészített ’ajánlom magamat’ csomagommal, és megkérdeztem, hogy ki a személyzetis. Az első helyen rövid magyarázat után adtak egy borítékot, hogy abba tegyem amit akarok, majd átadják az illetékesnek, a másik helyen viszont walkie-talkie-n hívták a biztonsági őrt, mert hogy mi célból akarok én ilyen információhoz jutni? Tök röhej, tényleg. A kísérőlevélben elvárják, hogy a nevükön szólítsa őket a jelentkező, de lehetetlenség kinyomozni, hogy ki az illető. Szóval miután közöltem az összecsődült társasággal, hogy nyugi, csak itt akarok dolgozni, mosolyogva átvették a papírjaimat. Mára is megvolt a szórakozásom. :)
Miután tegnap sikeresen abszolváltam a listára írt teendőimet (azaz benyújtottam a kérvényt a munkavállaláshoz, internetet is intéztem, továbbá vettem ezt-azt itthonra), a mai napot a lakásban töltöttem. Reggeltől késő estig böngésztem az álláshirdetéseket és szorgalmasan küldözgettem az önéletrajzokat. Visszajelzést a beérkezésről szinte azonnal kaptam. Remélhetőleg lesz néhány konkrétabb reakció is a napokban. Holnap pedig - talán az idő is kegyes lesz hozzám, mert tegnap átázott a cipőm - nekivágok a városnak és személyes varázsommal igyekszem megnyerni leendő munkaadómat. Ajtó előttem zárva nem maradhat: alohomora.
Furcsaságok
1) Közlekedés
Először is, mindenki „rossz” oldalon közlekedik! :)
A kocsik első ránézésre sofőr nélkül mennek, és hiányzik belőlük a kormány!
Bármikor, bármelyik irányból számítani kell forgalomra. Még a sétálóutcán is!!!
A jelzőlámpás gyalogos átkelőhelyek elég ráérősen váltanak, így aztán általában mindenki akkor kel át a túloldalra, amikor jónak látja. Előbbiek miatt ez néha nem veszélytelen vállalkozás (pláne ha az ember lánya hosszasan mered a mellette elszáguldó, óriás Twilight moziplakáttal dekorált emeletes buszok után…Oh, Edward).
2) Boltok
Inkább hosszúkás helyiségek, szűk polcozással, általában túlzsúfoltság a jellemző, elég ránézni, és már attól lepotyog minden.
Itt nem olyan a spar meg teszkó, mint otthon. Kisebbek. A spar boltokban általában van külön falatozó rész, meg önkiszolgáló kávéfőző. Viszont a teszkók nem hipermarketek, hanem teljesen hétköznapi élelmiszerboltok, szóval se elektronika, se ruházat. Viszont elég guszta jégkrémeket láttam a mélyhűtőben lapulni… Tündi biztos nyalná a száját. ;)
A legtöbb boltban a vevők sorban állnak a kasszáktól másfél méterre, és várják, hogy szólítsák valamelyik pénztárhoz a következő vásárlót.
Ööö, az euro átszámítással még hadilábon állok, az árakról talán később nyilatkozom.
Egyébként meg franc se tudja hirtelen összekaparni az összeget, amit mondanak (mert kevés helyen jelenik meg úgy, hogy a vevő is lássa), olyan egyformák a kisebb érmék. A nagy címletek egyre fogynak, a sok aprótól meg szét fog pattanni a pénztárcám.
3) Írek
Eddigi tapasztalataim alapján a férfiak mindig épp azután vannak, hogy felhajtottak egy kis szeszt. Lehelet alapján mindenképpen.
Egy igazi ír nőnek nem kellemetlen, ha délután is pizsamában látják az utcán (eddig 8 pizsamás írt láttam, sláger a mohazöld alapon fehér pöttyös fazon).
Az írek egy része takaros kis házikókban lakik. Előszeretettel festik élénk színűre az ajtókat.
Ahhoz, hogy kijuss egy ajtón, általában meg kell nyomnod egy gombot az ajtón. Vagy az ajtó mellett. Vagy a falon. Vagy nyomva kell tartanod egy gombot. Akkor is, ha rohadt messze van az ajtótól! Ha nincs olyan hosszú karod, mint egy gibbonnak, akkor bennmaradsz vazze!
A legtöbb ajtót automatikusan behúzza egy ajtóba szerelt kicsi lánc (úgy néz ki, mint a biciklilánc, csak egy mérettel kisebb). Ha épp nincs kéznél valami 5 kilós támaszték, akkor el is felejtheted, hogy kétkezes csomagot egyik helyről a másikra juttass. (Srácok, mielőtt beszóltok: megnéztem, és a láncot nem lehet kiakasztani!)
4) Kultúra és sport
Első felfedező körutam során szívemet melengette, hogy itt mennyit adnak a kultúrára. Még a leglepukkantabb boltok között is csillogó-villogó feliratok és kifogástalan homlokzatú, modern berendezésű helyiségek hirdették, hogy itt mennyi könyvet csinálnak. Ejj, gondoltam magamban, ez jó lesz nekem. Elhelyezkedem egy könyvkészítőnél. Egész jelentős forgalom volt minden ilyen helyen. Mígnem egyszer csak rá kellett jönnöm, hogy a "Book maker" nem kifejezetten szépirodalmi vonatkozású foglalkozás. A pohos testű férfiak kötnek sportfogadásokat!!! Kiábrándító! (Na persze most csak vicceltem, nem vagyok ennyire debil.) ;)
Gondolom az mindannyiótok számára egyértelmű, hogy miket alakíthatok én itt, ebben a közegben. Higgyétek el, én is roppant jól szórakozom a saját balfékségeimen. :D
Szombat este van, már lassan 48 órája vagyok Ír földön. Nem sokat láttam még Dublinból, keveset tapasztaltam az itteni életből, és tudom, hogy nem lesz egyszerű dolgom, sőt! Mégis jól érzem magam a bőrömben. Persze ha sosem fogyna el a pénz, csak nézelődni és vásárolni kellene, akkor egyáltalán nem hallottam, nem olvastam volna olyanokról, akiknek „nem jött össze”. Hihetetlenül könnyű itt megszaladni a kiadásokkal, az biztos. Eddig sikerült a legszükségesebbekre szorítkoznom (leszámítva egy doboz mogyorós kekszet, de ez volt a legolcsóbb fajta, és mennyei az íze, és különben is meghagytam a felét). :)
Pénteken kaptam egy kis ízelítőt az itteni időjárásból, párszor eleredt az eső – hol csak szitált egy picit, hol meg óriási cseppekben esett – de egyik sem tartott addig, hogy elázna az ember. A nap egész sokat sütött, volt szivárvány is, az összhatást az „élénkítő” jelzővel tudnám leírni. A szél fúj, a helyiek már hozzászoktak, csak nekem lett szép pirospozsgás az arcom. Mindenesetre nagyon kellemes eddig a klíma.
Pénteken a véletlennek köszönhetően (én és a térkép alapján tájékozódás…khm) eltaláltam abba a hivatalba, ahol a munkavállaláshoz és gyakorlatilag minden máshoz szükséges pps számot kell kiváltani. Az egyik követelményt (lakóhely igazolása) egyelőre nem tudom teljesíteni, de remélem, hogy a jövő héten megoldódik. Viszont vettem sim kártyát, így már van itteni mobilszámom is, bibibí!
Internet sajnos az új lakásban sincs, úgyhogy aktivizálnom kell magam ez ügyben, ha nem akarok órákon át drága netkávézókban vagy fagyos, „kici net, olcó net” jellegű helyeken ücsörögni. Persze itt - mint kiderült - meg vannak számolva a napjaim, szóval lehet, hogy mégsem kellene elhamarkodni, nehogy aztán feleslegesen költsek rá. A lakás egyébként elképesztő. Elképesztő mennyire elrontották a kivitelezést, a terek felosztását, holott nagyon jó kis helyet lehetett volna csinálni belőle. Vadiúj lakótömb, talán egy-két másik lakást vettek eddig ki. Kikötői negyed, a környék nem a legjobb, viszont alapból fel van szerelve minden földi jóval: hüttő (He-he Zsoltti), mikró, elektromos tűzhely, szagelszívó, kenyérpirító, mosógép, mosogatógép, vasaló, teljes étkészlet négy személyre, evőeszközök, néhány lábas a konyhában, programozható fűtés, két fürdőszoba, bőrkanapék a nappaliban, franciaágyak, egy-egy szekrény a két hálószobában, tükrök, képek a falon, minden teljesen új, eredeti csomagolásban. (Tévé nincs, úgyhogy más függőséget kell kialakítanom.) Szóval így is lehet… Persze meg is kérik az árát, de itt nincs olyan, hogy bútorozatlan albérlet.
A belvárosban épp tüntetés volt. Sajnos a gazdasági válságra hivatkozva iskolákat akarnak megszüntetni, ezért elég sok gyerek, szülő és pedagógus vonult utcára. Mindemellett azért a karácsonyi őrület is érezhető, tömegek hömpölyögnek a bevásárlóutcákon, embernagyságú mozgó-zenélő rénszarvasok és Mikulások riszálják a seggüket az áruházak bejáratánál, sőt, egy patika kirakata előtt csoportok verődnek össze gyönyörködni a giccs-kompozícióban (nem viccelek, még fókabébi is van). Ha nem felejtem el, akkor legközelebb viszek fényképezőgépet és megörökítem.
Na, nem felejtettem el. Lássátok és gyönyörködjetek!
Hahó Mindenkinek!
Csak röviden.
Az utazás rendben ment. Sajnos a bőröndömet feltörték, a lakat oda. Érdekes módon nem a csörgőóra zavarta őket, hanem valószínűleg nem láttak bele átvilágításkor abba a kis fekete táskába, amit eltettem, és ezért nyitották ki. Eddig nem tűnt fel, hogy bármi hiányozna.
A csaj várt, szaladtunk, hogy elérjük az utolsó buszt. Meglepő módon a buszon már arról beszélt, hogy segít majd lakást keresni, mert hogy arról volt szó, hogy körülbelül két hétig élvezem a vendégszeretetét. Ezen meglepődtem, de természetesen nem akarok rajta élősködni vagy ilyesmi… Még az előző lakásban töltöttük az éjszakát, ha minden igaz, akkor ma költözünk át az újba, csak még nincs takaró. Azt ma kell beszerezni. Ő korán reggel elment, és majd 8 körül találkozunk a lakásban.
Most nincs internet, úgyhogy elindultam a vakvilágba, hogy bejussak a központba ügyeket intézni, meg keresni egy netkávézót. Egyelőre addig jutottam, ahol leszálltunk a buszról. Gondolkoznom kell, hogy merre induljak tovább, úgyhogy jobbnak láttam visszajönni pár métert egy kávézóig, ahol láttam, hogy van vezetéknélküli internet. Kiírtam néhány iroda címét, ahol pps számot lehet intézni, meg egy állásközvetítő ügynökségét is. Mindjárt megnézem a térképet és megkérdezem itt valakitől, hogy merre induljak. Izgalmas egyébként. :) És ne aggódjatok, előbb-utóbb elrendeződnek a dolgok. Ha meg nem, akkor nyergelj, fordulj.
Remélem, hogy az új lakásból lehet majd netezni. Majd próbálok felderíteni ma közeli helyeket, ahol jó áron lehet használni az internetet.
Puszi mindenkinek.
