Szegény írek elég szerencsétlenül jártak az EB-n a sorsolással, így kevesen lepődtek meg, hogy mindössze egy belőtt góllal már véget is ért számukra a bajnokság. No de nem kell félteni ezt a népet, akik közé én is annyira szeretnék tartozni, de oly nehezen megy. Aki látta a meccset, hallotta hogyan énekelt a stadion.

A dal egyébként a Fields of Athenry, közkedvelt nóta ahol csak írek megfordulnak. Az 1845-50-es évek éhínsége ihlette, és dióhéjban arról szól, hogy egy athenry-i fiatalembert (Galway megyében található település, tavaly oda száguldoztunk a főnökömmel, mikor Roryék kocsija lerobbant) az egyik úgynevezett börtönhajón Ausztráliába visznek, mert ételt lopott a családjának. Ő búcsúzik szeretett otthonától. Már vagy százszor hallottam a falusi kocsmában spontán dalrafakadó előadók torkából, és 20 éve a egyfajta sporthimnuszként is szolgál, így esett, hogy a tegnapi meccs után is ezt zengte fél Gdansk.

Dubliners verzió következik, de a keménymag (konkrétan a nagy és erős bátyám, valamint sárvári barátnőm) kedvéért elárulom, hogy létezik belőle Dropkick Murphys-féle punkrock változat is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.