Igaz, hogy munka szempontjából elég rosszak a körülményeim, de ettől eltekintve az életem olyan, mint egy Grimm-mese.

A már meglévő állatsereglethez (agarak, tyúkudvar aranytorkú kiskakassal, bocikák, egy bizarr kinézetű környékbeli korcs, továbbá macskák változó számban) tegnap egy új jövevény csatlakozott: hölgyeim és uraim, immáron teljes a gárda a Brémai muzsikusok élőszereplős előadásához, az ablakom előtt ugyanis újabban egy szamár legelészik - de néha csak áll búsan a hátát záporozó esőben. Nagyon éééééééééééééédi, de biztos hiányoznak neki a társai, mert sokat bőg szegényke. Éjjel is úgy félóránként elbődül, vagy nem is tudom mi a helyénvaló hangutánzó szó. Mindenesetre, csöppet sem kellemes hallgatni.

Íme Ő, akinek a Donkey (azaz szamár) Jote nevet adományoztam, bízván abban, hogy az ő sorsa névadójánál kevésbé tragikusan alakul majd.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.