Van fogalma bárkinek is arról, mennyire minimális inspirációt ad harmadjára is jelentkezni ugyanarra az álláshirdetésre?! Na jó, frusztrációm elől ide menekülök most pár percre, hogy röviden összefoglaljam az elmúlt időszakot.

A munkám véget ért a kis falusi panzióban, ennek ellenére a főnököm nagylelkűen felajánlotta, hogy maradhatok a szobámban, ameddig szükségét érzem. Szívem szerint tovább állnék akár holnap, viszont munka nélkül eléggé tanácstalan vagyok az új céllal kapcsolatban. Egy hónapja jelentkezem több megyében is, de 3-4 automatikus válaszon (köszönjük jelentkezését, a pályázatok feldolgozás alatt állnak blabla) kívül abszolút semmi visszajelzést nem kaptam. Azt gondolná az ember, hogy 3 év kinti tapasztalat után már csak-csak szóba állnak vele, de ez sajnos nincs így. Kiderült, hogy itteni munkanélküli segélyre mégsem vagyok jogusult, és a fizetés nélküli, úgymond munkatapasztalatként meghirdetett állásokra is csak minimum fél év szociális támogatás után lehet jelentkezni. Szóval adva van az igényem a változásra, mind a lakóhelyet, mind a munka jellegét illetően, de a helyzet jelenlegi állása szerint megint mehetek haza téli álmot aludni és felélni a minimális megtakarításomat (mert ne gondolja senki, hogy itt jól megszedi magát az egyszeri halandó). Tényleg kedvem volna a hajamat tépni vagy a falhoz vágni valamit.

Hétfő óta teljesen egyedül vagyok a nagy házban, mivel főnökömék kitelepültek a napfényes Miamiba. Néha nagyon fel tudott mérgelni, főleg az utolsó évben, de ahogy a kocsi távolodott, ráébredtem, mennyire megszerettem őt is és az imádnivaló feleségét is. Elvégre ő volt az egyetlen, aki annak idején hajlandó volt alkalmazni, segített, amiben tudott, és végtére is egy fedél alatt éltünk 3 évig. Most meg úgy fest a helyzet, hogy sosem látjuk viszont egymást. Hacsak meg nem látogatom őket az Államokban, aminek igen kicsi a valószínűsége.

Ide elvileg visszavár az új főnök is jövő tavasszal, de mint mondottam, szeretnék most már valami nagyobb szellemi kihívást jelentő munkakört betöltetni. Erre itt nyilvánvalóan nincs remény.

No, ennyi dióhéjban. Véget ért a móka mára, zárul Mese mókatára.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.