Kicsit nehezen zökkenek vissza a régi kerékvágásba, hiába no, hosszú volt a tél. A szobák már nagyjából rendben, nyitás előtt még egy gyors porszívózás, utolsó ellenőrzés dukál majd. A társalgó, a folyosó, az étterem viszont még úgy fest, mint ahol bomba robbant. A téli csőtörés miatt a falakat újra kell festeni, de a biztosító az elmúlt 3 hónap alatt képtelen volt kárbecslőt kiküldeni, úgyhogy persze mindent kapkodva kell majd elvégezni, ha végre méltóztatnak kijönni. Nem baj, úgy jó az élet, ha zajlik.

Tegnap volt az esküvő. Két pap esketett, pontosabban egy pap és egy papnő, aki nem tudom miféle egyházhoz tartozott, már ha egyáltalán... Az öltözetén akadt jin és jang, Dávid-csillag, kereszt, meg amit akartok.

Nagyon vagány volt a frizurája is, és a beszédébe is sziporkázó poénokat épített be, amin igen jól szórakozott a násznép. Hogy csak egy példát említsek, az eskü szövegét a szülőkkel kezdték a házasulandó fiatalok, akik személyes példaként álltak előttük, irányt mutattak, előszeretettel osztogattak tanácsot, még akkor is ha maguk a csemeték nem kérték. Egyszóval, a szertartásban kiváló érzékkel ötvözték a vallást, az ír elemeket, a humort, családot és érzelmességet. Hozzátartozók olvastak részleteket versekből, könyvekből, még újságcikkből is, közösen énekeltek zsoltárokat, slágert a 60-as évekből, és a vőlegény nővére is előadott két művet.

Ezt a dalt közösen énekeltük, éppen csak "gonna get married" (össze fogunk házasodni) helyet "just got married" (most házasodtunk össze) szöveggel amíg az anyakönyvet írták alá a "főszereplők".

Ezt pedig Maeve énekelte egy szál magában majdnem olyan gyönörűen mint az ír anyától, skót apától származó kanadai Loreena McKennitt.

A hozzátartozók gyerekei saját fohászt fogalmaztak, azt olvasták fel. Tündéri volt! (Bár tudom, hogy ez a megnyilvánulás nem vall rám...) Elnéztem középen az egyik unokatestvér kisfiát. Messze a legszeretetreméltóbb mind közül, ahogy a nagy betűmérettel nyomtatott laminált papírját olvasta nagy igyekezettel, szívből jövő szeretettel. Valóban nagyon sok Down-kóros gyerek és felnőtt van az országban, hiszen itt a törvény tiltja az abortuszt. De tudjátok mi a helyzet? Az, hogy ezeket a gyerekeket legalább annyi szeretet veszi körül, mint egy tökéletes csemetét. Senki nem érzi kényelmetlenül magát a társaságukban, és nem is bánnak velük úgy, mintha debilek volnának. Úgyhogy ebből a szempontból is bőven van mit tanulnunk e kis sziget lakóitól.

No de hogy simább vizekre evezzek, álljon itt néhány kép azokról a helyekről amelyeken különösen "útálok" átutazni Rubyval. :-) Igaz ugyan, hogy nem gyakran kell sajnos erre járnom...

Elhiszem, hogy ilyen környezetben lehet igazán "békében" nyugodni.

Ez egyébként Renvyle. Ide szól a kétszemélyes vacsorautalványom. Jajj de rossz! :D

Kylemore-i út. Ez majdnem mindig így néz ki viszont. Kivéve a Hold látványát.

Itt pedig, ha figyelmes az ember, a kép közepén halványan látszik a szivárvány. Mire odaértem a tövéhez, már nem volt ott egy kobold sem. Egyébként ha kinti képemet láttok, és sötét felhők vannak rajta, na arra van a falu! Hihetetlen, hogy itt mindig esik! Grrr

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.