Mivel a munka frontján a helyzet sajnos változatlan, kénytelen vagyok a hétköznapokra szorítkozni bejegyzéseimben.

Tegnap este elmentem a magyar boltba, és megkönnyebbülve nyugtáztam, hogy lehet kapni babérlevelet és egy-két fűszert, fűszersót, és még tejföl is akadt. Vettem krumplit - kicsit furcsán nézett ki: a színe halványsárga, nem a megszokott krumplihéj-rózsaszín vagy barnás árnyalat (színszakértő olvasóm esetleg beazonosíthatná a burgonyahéj színét...). Úgyhogy ma megfőztem az első (remélem nem utolsó) dublini krumplifőzeléket. Egész jó lett, sőt! Végre nem konzerv vagy tészta. Sütöttem hozzá csirkecombot. És most lehet otthon örülni a hazai baromfi feldolgozás színvonalának, mert ezeket a combokat bizony még jó félóráig kopasztanom kellett! Enyhén szólva rájuk fért volna egy epilátoros kezelés. Brrr.

A másik szobát eddig két lány (egy kanadai, egy koreai) és egy srác (francia) jött megnézni. A kanadait megvétóztam, a koreai meg inkább lányszobába menne (nem vette észre, hogy a szobát csak fiúknak hirdették meg; vagy egyszerűen nem értette - elég hiányos az angoltudása). A fiú elég jámbornak tűnt. Meglátjuk hogyan alakul a szoba sorsa a továbbiakban. Még van pár nap hogy ők is szétnézzenek.

Egyébként ma találkoztam egy igazi írrel! Ez nagy hír, ugye? :) A szobatársam ismerőse a srác. Beszélgettünk kicsit, és kérdeztem, hogy ő hová valósi. Rám nézett tányérra nyitott kék szemekkel, felvonta vörös szemöldökét egészen vörös haja tövéig, és megkérdezte "hát nem egyértelmű, hogy ír vagyok?" hehehe Azt hiszem egész jó kezdet volt ez. Szerintetek is? :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.