Szia Anyu-Apu! Továbbá üdvözlöm azokat, akiket a véletlen ismét ide hozott. Mivel még csak pár napja tértem vissza, egyelőre nincs sok mesélnivaló. A táj gyönyörű, bár még igen télies, a reggelek nehézkesen, fagyosan indulnak, hogyúgymondjam "zimankóval járnak" hehehe. Ma már kisütött a nap is, szépen ragyogtak a hófödte hegycsúcsok, úgyhogy a frissen bevizsgált Rubyval tettünk is egy gyors kiruccanást. Nagy kár, hogy sosem jut eszembe kivenni a fényképezőgépet a fiókból. De azért igyekezni fogok idén végre lefotózni a tájat, amikor virágok tarkítják az útmenti domboldalakat.

Ugyanis már most biztos, hogy ez lesz itt az utolsó évem. A főnököm idén befejezi helyi pályafutását és jenki nejével inkább a napsütötte Miamiban alapít családot. Valahol meg tudom érteni... Most viszont nagy a sürgés-forgás a középső báty pénteki esküvője miatt. Leginkább azzal tudom magam hasznossá tenni, ha napközben meghúzom magam, és inkább délután és kora reggel takarítom el a sáskahad után maradt romokat.

A falu még néptelen, de elvileg 2 hét, és újra beindul a "pezsgő" társasági élet. Addig maradnak a szorgos munkanapok. És a korai lefekvés. Jojcakát!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.