A hülye vulkanikus hamu miatt teljesen kihalt a környék. Többnapos teltházas foglalást tartottunk fenn, csodára várva, de a vendégek nem tudtak repülőre ülni. Csupán egy-két kósza szállóvendégünk akadt, akik viszont haza nem tudtak jutni. Egy ausztrál pár könnyeit nyeldesve mesélte, hogy hétvégén lett volna a lányuk esküvője, de nemhogy a násznép, még az örömszülők sem tudtak volna odaérni, így az egész lakodalom hogy úgy mondjam, füstbe ment. Az egyik helyi srác pedig múlt héten indult volna Thaiföldre, majd szintén Ausztráliába, de az ő járatáról sincs a mai napig sem hír. És ráadásul szegény Ruby hamvasvörös lett, hiába tisztogatom minden nap, másnapra ugyanolyan hamuréteg ül rajta. :'(

Egyébként Ruby csudajól viseli magát. Vasárnap megbízást teljesítve elfurikáztam Oughterardba, innen 40 km-re, mert a főnököm hét elején az ottani golfklubban hagyta a pénztárcáját. Ragyogó napsütésben száguldoztam a kanyargós utakon, /ez nem vicc, íme a bizonyíték, series of bends/

elhaladtam számos útra tévedt (tévúton lévő, hehe) juh mellett, és kétszer előztem is utánfutós autókat, akik a maami állatpiacról szállították el a teheneket (ezt ugyan némi sikítással kísérve hajtottam végre). Oughterardban pedig rémísztően szűkek az utak, és tele vannak fekvőrendőrrel. Jajj. Szóval juhhé, nagyon ügyi vagyok. Meg voltam megint a szomszéd városban is, sőt tegnap éjfélkor hazavittem egy srácot a saját falujába, mert más fuvar nem akadt. Persze vele együtt jött 4 másik fiatal is, akik lusták voltak a kocsmától a hotelig gyalogolni, szóval egymás ölében ültek a hátsó ülésen, amíg ki nem tettem a szűrüket. :) Ma vettem egy írországi autóstérképet is. Már csak a zenehallgatás problémáját kell megoldanom (nem jó a kazettás mp3-lejátszós adapter, amit vettem), és irány a nagyvilág!

A helyiekkel néha egész vidáman telik az idő, valamelyik este még viccmesélésre is vetemedtem. Csak öten voltunk a kocsmában, igen családias hangulatban. A fiúk éneklésbe kezdtek, többnyire Írhon témában daloltak. Tényleg szeretik ezt az országot. Mondjuk ezen nincs is mit csodálkozni, én is a szívembe zártam ezt a helyet. Mondták is, hogy "Jesus, Amy. You're turning into a local." Ami annyit tesz, hogy lassan tényleg én is "helybelivé" válok. :D Ennél nagyobb kritikát sose kapjak! ;) Aztán jól rámhozták a frászt, amikor szerintük szép jövőképet festvén elméláztak rajta, hogy "mi mindig itt leszünk, és Amy, te is itt leszel, te leszel a gyerekeink anyja". Ajvé! Azért ott még nem tartunk! Brrrr. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.