Ma sokat emlegettem az anyámat. Mármint nem konkrétan a sajátomat, csak hajolásból felegyenesedni eléggé fájt már a nap második felében. Hasogat a dérékam, ahogy nagyanyáink szokták volt mondogatni. Vajon ehhez a tünethez van-e köze a "derekasan dolgozik" kifejezésnek?! Na, akit érdekel, az majd utánajár, az én agyi kapacitásomnak momentán teljesen elég volt, hogy egyáltalán felmerült benne a kérdés.

Szóval a második nap is szorgos munkával telt, a szobákat most már nyugodt szívvel engedem kiadni. Holnapra maradt az étterem, illetve a konyha egy szeglete, estére meg már nyitunk is. Megérkezett az eső is, hála a jó égnek, úgyhogy minden a régi! :)

Na, ha sikerül felállnom az ágyról, akkor összekaparom magam és elmegyek egy szezonnyitó üdcsire a pábba. Mert megérdemlem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.