Kellemes meglepetés, hogy főnököm egyik barátjához került Squire egyik kölyke, és meglátogattak bennünket vasárnap. Monty jó húsban lévő kiskutya, már látszik rajta, hogy túl fogja nőni a faterját. Pöttyeiben az apjára, méretben várhatóan a nagyapjára ütött. Próbáltam lefényképezni, de ez az izgága blöki egyszerűen egy pillanatra sem maradt egy helyben! :)  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt meg apuval :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ami a munkát illeti, pár nyugis hétköznap után igen forgalmas hétvégénk volt! Niamh közben máshol is elkezdett dolgozni, úgyhogy a legnagyobb hajtásban egyedül kellett gürcölnöm, amit nem igazán viseltem jól, de a vendégek most igazán aranyosak voltak, úgyhogy nem bánom sajgó tagjaimat.

 

A fizikai fáradtságnak ismét sajátos megnyilvánulását (amikor a test már képtelen megfelelő munícióval szolgálni az agy számára) tapasztaltam hétfő este, amikor minden előzmény nélkül a gravitációról kezdtem gondolkodni. Mármint ha a föld tényleg egy gömb, akkor milyen szívás azoknak, akik épp az alján vannak. Aztán meg az villant be, hogy mi van, ha épp mi vagyunk az alján, és igazából abban a pillanatban is éppen fejjel lefelé vagyok?! És erre a gondolatra úgy felfordult a gyomrom, hogy kicsit le kellett ülnöm.