Just cruisin'

2009.07.12. 16:56

Ismét bebizonyosodott, hogy a tortánál jobban csak a habokat szeretem szelni. Vééégre valahára kihajóztam a Killary vizén. Másfél óra az út mindössze: 45 perc oda, ugyanannyi vissza (nahát, ezt meg ki gondolta volna...).

A Connemara Lady három szintes, de méretre nem egy Titanic. Nekem persze a fedélzeten volt a helyem. Akkora szél volt, hogy csak szélirányban kaptam levegőt, mert profilból a szél simán betapasztotta az orrcimpámat. Így hát (Leo híján) kénytelen voltam Kate Winslet helyett egymagam hajóorrdíszt játszani, és néma áhítattal gyönyörködni a - többnyire ködbe burkolt, ezúttal igencsak szürke - tájban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A turisták első kérdése általában a vízben látható tartályok funkciójára irányul. Nos, ezek itt kagylófarmok. A felszín alatt hosszú köteleken csimpaszkodnak a kagylók, amelyeket gondos kezdek ritkítanak, majd "szüretelnek" le, hogy többek között a mi éttermünkben is tányérra kerülhessenek. (A hegyen pedig a sok-sok esővájta patakocska egyike csobog alá.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Persze muszáj volt látnom, hogy fest a távolból kicsiny falum (ott születtem én... újjá).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(Az a sok fehér ház a távolban az mind-mind a falu!!! Van egy sárga is középtájt, az a paplak. Őőőrületes a népsűrűség, kéremszépen!) 

 

Arra csak későn figyeltem fel, hogy útközben tájékoztató hallható a terület földrajzi-történelmi-gazdasági-társadalmi jellemzőiről, de a második szinten elhelyezett tablókon szóról szóra elolvasható a kb. 20perces felvétel szövege. Így tudtam meg például, hogy az itteni birkák (Connemara Blackface) majdhogynem kuzinok a hegyi kecskékkel, mivel olyan jól megbirkóznak a zord körülményekkel, és hegyet mászni is igen jól tudnak (ergo: gidááááááááák!) :D

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Állítólag gyakran kísérik palackorrú delfinek a Connemara Lady utasait, de persze ezúttal nem. Úgyhogy majd sokszor vízre kell szállnom, hátha...

 

Ui.: Tegnap este pedig szerencsém volt végighallgatni a hajókapitány által mesélt "amikor elhagytam a hajó kulcsait" című anekdotát. (Persze színjózanul - akkor is, most is.) Jó kis este volt, na. :)

A bejegyzés trackback címe:

https://emirsegek.blog.hu/api/trackback/id/tr531241994

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása