Az adásszünetnek nyilvánvalóan megvolt az oka: nem akartam rinyabloggá változtatni ami olyan sok szép emléknek adott már helyet, de valószínűleg időm se lett volna erre. Szó szerint betegre dolgoztam magam ebben az évben, nagyjából megutáltam mindent a mostani munkámmal kapcsolatban, és kicsit kiábrándultam az emberekből is, akik körülvesznek. Persze vannak elvétve jobb napjaim is, és a kimerültség mértékétől függően látom sötétnek a dolgokat, de hosszas rágódás után arra jutottam, hogy innen tovább kell állnom. Egyszer élünk, nem igaz? (Bár valamit nyilván nagyon elbénáztam előző életemben, hogy képtelen vagyok megalkudni a sorsommal...) Utálom a változást, minimális döntéseken is idegesítően sokat agyalok, úgyhogy nehéz időszak vár rám - ismét. Itt még kereken egy hónapom van hátra, aztán ki tudja?! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.