Csendes esténk volt ma. Rám is fért, hogy őszinte legyek. Holnap nem kell korán kelni, hogy reggelit szolgáljak fel a felvont szemöldökű külföldi vendégeknek. (Full Irish breakfast = tuti szívinfarktus) Helyette berendezünk néhány szobát vadiúj ikeás czucczokkal.

Múlt héten ünnepeltük (igaz, én csak a színfalak mögött) a főnököm anyukájának 70-ik születésnapját. Teljesen ledöbbentem, amikor kiderült, hogy a hetedik x-et kezdi. Max 57-nek mondanám, olyan fiatalos: dolgozik az étteremben, hetente háromszor jár konditerembe, életvidám, sokat nevet. Szupernagyi, hehe.

Egyébként az élet többnyire csendesen folydogál a maga megszokott medrében (kivéve mikor sok a vendég, hajjaj!). A vendégek pediglen sokfélék: nyugdíjas amerikai taták és mamák biciklitúráznak, vasárnapi apukák búvárkodnak a gyerekkel, párok töltenek el nyugis hétvégéket, és minden héten erre jár egy forgatócsoport. Tényleg szép a környék, úgyhogy annyira nem is csodálkozom már a tévés embereken. És most van a kisbirka-szezon. A megszokott békés birkabégetés mellett most "gyerekhangon" is elhangzik néhány bee-eeeh. A kisbirkák az anya kétméteres körzetében tartózkodnak, nagyritkán játszanak egyet a szomszéd gyerekekkel. Jópofa kis dögök. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.